Honlap » Lemezek » The Mix » Rajongói vélemények
The Mix (1991)
Itt és most szögezem le, nekem ez a lemez tetszik. Az Electric Cafe után lehetett hallani mindenféle dolgokat a zenekarról, ugye internet nem nagyon volt, így a nagy csend gondolkodásra adott okot... Mindenesetre az 1991. november 29-i koncert azért helyre tett bennem sok mindent, még akkor is, ha nem tűnt fel, hogy két tag nem az, akire én gondolok...Na, de menjünk sorban.
1991. június 11-én adta ki a Kling Klang és az EMI Európában, az Elektra Records révén Észak-Amerikában is megjelent az új anyag. A zeneszámok újból felvett és bizonyos esetekben újrarendezett változatait tartalmazza. Ralf Hütter az interjúk során kijelentette, hogy a The Mix-et egyfajta élő albumnak tekinti, mivel ez rögzíti a zenekar folyamatos digitális improvizációinak eredményeit a Kling Klangban. A zenekar 1990-ben visszatért a színpadra kilenc éves szünet után, és azóta is a zenekar setlistje, az eredeti felvételek helyett a The Mix-ből készített változatokon alapszik.
Az album meglehetősen vegyes fogadtatásban részesült. Sokan csalódtak az új kompozíciók hiánya miatt, ráadásul az újra felvett művek kevesebb régi rajongót találtak meg, ennek ellenére sikeresnek mondható. A The Mix-et teljesen digitálisan hozták létre egy olyan időszakban, amikor a technológia még nem érte el a teljes kiforrottságát. A Düsseldorfban lévő Kling Klang stúdiójukat és székhelyüket digitálissá alakították, ők (vagy helyesebben mérnökeik és jövőbeli zenekar tagjuk, Fritz Hilpert) minden hangot, amit eddig rögzítettek a 24 sávos analóg mesterszalagokról digitalizálták. A teljes zeneparkot úgy alakították át, hogy a Kraftwerk egész stúdióját turnéra vihette, összeszerelheti bárhol, ahol játszottak. Ezen felül először Wolfgang Flur, majd Karl Bartos távozott a zenekarból, helyükre Fritz Hilpert és Henning Schmitz került. Flür kijelentette, hogy vonakodik "a világ leghíresebb hanglaboratóriumának legjobban fizetett munkatársává" válni, míg Bartos emlékezetesen 1993-ban kijelentette, hogy "a nyolcvanas évek végére a Kraftwerk megbénult óriás lett. A belső szerkezet nem tett lehetővé új ötleteket." Tekintettel a The Mix-szel kapcsolatos új ötletek szegénységére és az új anyag nyilvánvaló hiányára, szavai depressziósan pontosnak tűntek.
Az első termék, amely ebből az új, digitális műhelyből származik, megtévesztő, mert a Kraftwerk nem remixelte régebbi dalait, hanem újból felvette őket. Az eredményül kapott album furcsa hibrid - nem egészen a legjobb, és nem pontosan a remix album. Szerencsére nagyon erős gyűjtemény. Ez jó bevezetés az új hallgatók számára, míg a régebbi anyag új verziói eléggé különböznek egymástól, hogy érdekes legyen a régi rajongók számára is.A The Mix 1991-ben közvetlenül ebből a folyamatból nőtt ki. Sok hallgató általában sterilnek találta, összehasonlítva az analóg elektronikával, amelyet a Kraftwerk korábbi felvételeinek többségénél alkalmaztak.
Nincs például a "Showroom Dummies", a "The Model" vagy a "Tour de France". Ugyanakkor az 1981-es kétoldalas Dentaku, a Pocket Calculator japán nyelvű változata rajta van. A Computer Love tompított krómolvadéka valahogy ellágyult...nem karcol...nekem legalábbis. Mivel óriási hatással voltak a műfajra, ez a Kraftwerk számára tökéletesen illeszkedő dolog, a The Robots nagyszerű dalválasztás egy e-generációs remake számára. Az eredetiben kemény élek és szögletes elektronika volt, és az itt alkalmazott simítási folyamat nem biztos, hogy jól áll neki - a Metropolis vagy a Neon Lightsnál jobban működtek volna szerintem.
A kompromisszum egyáltalán nem Kraftwerk jellegzetesség, szerencsére vannak olyan dalok, amikben ezt abszolút nem is érezhetjük. A Trans-Europe Express / Abzug / Metal on Metal sorozat ezt úgy érheti el, hogy az eredeti dal hangjait nagyjából eredetiben meghagyja, de a hangsúly áttevődik a Metal on Metal-ra... A Radio-activitynél elmarad a feszes minimál dob-koppanás, amely az eredeti hangulatát megadta, felváltja egy laza diszkós négynegyed, majd a a robot-haiku - Csernobil/ Harrisburg / Sellafield / Hirosima - hatalmasat robban és viszi tovább a számot.
A The Mix Autobahn verziója, a Kraftwerk egyik legismertebb darabja, hogy a legrosszabbat és a legjobban is szemléltessem... Az új verzió hossza nagyrészben helyrehozhatatlanul értelmetlen: itt egy szintetikus akkord, ott egy élesebb dob, de az eredeti lüktetése nélkül. Ebben az összefüggésben hihetetlenül hangzik a dallam dicsőséges naivitása, amelynek szublimitása legalábbis részben annak köszönhető, hogy annyira közel állt a hétköznapi emberekhez.
Önmagában ez aligha nagy durranás, de arra ösztönzi a hallgatókat, hogy milyen lehetett volna a The Mix, ha a Kraftwerk úgy dönt, hogy ezeket a számokat radikális módon dolgozza fel, ahelyett, hogy alapvetően a tánczene kilencvenes évek eleji iparági szabványához igazította volna őket. Fájó, de a régi Kraftwerk munkatárs, Emil Schult (aki az eredeti Autobahn borítót festette és gyakorlatilag az "ötödik robot", aki segített a zenekar vizuális és tematikus nyelvezetét megalkotni) pontosan fogalmaz: Leonardo Da Vinci visszahozta volna a Mona Lisa-t és átfestette volna ezért? Azt hiszem, nem. Az Autobahn nem igényelte a Kraftwerk remixét.
Figyelembe véve az eredeti dalok innovációját és erejét, azok "modern" kifejezésben történő újrateremtése mindig magas labda volt, még akkor is, ha a remixelők maguk a zeneszerzők voltak.
A mai etape lezárásaként néhány szó a pesti The Mix koncertről... Az Electric Cafe utáni időszakomban ismerkedtem meg az elektronikus zene más stílusaival, a Kraftwerk kicsit háttérbe szorult. De, amikor megtudtam, hogy lesz koncert, nagy várakozással tekintettem rá. Szokásos haveri körben érkeztem a koncertre, és nagyon titkosan egy diktafont is sikerült becsempészni a küzdőtérre... Ez a felvétel biztosan kinn van a neten, ugyanis már hallottam egyszer-kétszer...
És hogy mennyire nem voltunk tisztában, hogy milyen dalokat fogunk hallani? Kórusban üvöltöztük, hogy Ruckzuck, meg Spule 4... Persze nem voltak... és máig tartó barátságok szövődtek a küzdőtéren.
De akárhogyan is nézzük, a The Mix-szel a Kraftwerk ismét köztudatba került és jóval szélesebb rétegek ismerhették meg a zenéjüket ezen a lemezen keresztül...hisz valljuk be...itt ez volt a koncepció.
(CyberBob - Gyarmathy Zsolt)